Születés

2017.11.03

Amikor a szülők elhatározzák, hogy gyermekük legyen és a várandóság ideje alatt felruházzuk
születendő gyermekeinket minden jó tulajdonságával.
Megfogadva magunkban, hogy mi leszünk a lehető legtökéletesebb szülők.
Amikor megérkezik az új jövevény, akkor kétségek merülnek fel bennünk, hogy
elég jó szülők vagyunk e.
Tudjuk e mind azt megtenni, amire az ő megelégedettségére és jó közérzetének szükség van.
Amikor megszólal és gügyögve kimondja az első hangokat, szavakat, hogy Anya vagy Apa,
repdesni tudunk örömünkben.
Amikor elindul és kúszik - mászik, esik - bukik, örömkönnyek szöknek a szemeinkbe.
Aztán felcseperedik.
Majd jönnek a szürke hétköznapok a feladatok, kötelezettségek: bölcsőde-óvoda-iskola.
Ezek már időnként kezdenek terhessé válni a gyermeknek és szülőnek egyaránt.
Majd elérkezik az idő és egy újabb feladat, hová megy tovább tanulni a gyermek?
Felmerülnek kérdések, vajon miből fogja fenntartani magát az önálló életben?Egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy már önálló és egy különálló életre vágyó
lett a mi kis gyermekünk.
Férjhez megy, megnősül vagy elhatározza, hogy elköltözik messzire és az is lehet, hogy
egy másik országba húz a szíve.
Ekkor döbbenünk rá, hogy elszállt az idő felettünk.
A mi várandóságunkból egy érett felnőtt lett, akire már nem nekünk kell vigyáznunk.
Éreztük, tudtuk, hogy egyszer majd eljön ennek is az ideje, de hogy ilyen hamar és
gyorsan telnek el az évek azt mi sem sejtettük.
El kell tudnunk engedni őt, a gyermeket, aki felnőtt lett ma már, hogy
Ő is élje azt az életét, amit a sors neki szánt.
Mi mást is tehetnénk, mint azt kívánva neki, hogy ő is találja meg boldogságát, boldogulását.
Élje meg Ő is azt az örömöt, amit Ő hozott a mi életünkbe születésétől kezdve.
Áldás