Locsolkodó

Nézd, hogy csillog, villog már minden a porszemek is vigyázzban állnak nehogy ők is sorra kerüljenek a nagytakarításban.

Mindenki kitett magáért rend a kertekben virágok az asztalon.

Sonka, tojás, desszert, terülj - terülj, asztalkám van mindenhol.

Örömködve könnyek között mondogatjuk el imánkat, hogy mi szabadon élve- közlekedve, egészségnek örvendezve vagyunk.

Nyílnak e meg ma az ajtók?

Jönnek e látogatók, locsolkodók?

Nézzük a zárt ajtókat senki sem nyitja meg a kilincseket.

Várjuk haza gyermekeinket, unokáinkat-rokonainkat, ismerőseinket.

Várjuk, a pillanatot mikor újra keblünkre ölelhetjük őket s ők minket.

Hiányozhatnak az elmúlt évek eltelt idők miket mikor hogyan tudtunk eltölteni közösen.

Van lesz, rá időnk elgondolkodni azon mit tehetek másképpen ezt követően.

Tegyük össze két kezünket, mondjuk el egy fohászt mindazokért a szeretteinkért,

akikkel összehozott a sors minket, élőkre és holtakra is gondoljunk.

Mondjunk imát azokért, akik betegek, akik eltávozóban vannak esetleg.

Fohászkodjunk a földért az emberiségért a növényzetért az állatokért, minden létezőért.

Minden átalakul, megváltozik, újjáéled, újjászületnek emberek és gondolatok,

átrendeződik a világunk.

Beteljesül a rég várt álom ismét együtt a család s barátok örömteli ölelkezésbe leszünk ismét.

Szívvel Lélekkel Tisztelve Becsülve Szeretve Egymást!

Áldás

Hála Hála Hála

(Gyebrovszki Klára „Mária”)

Úgy élem éld, éljük meg a változást, hogy minden átrendeződést látva

Lássuk meg benne magunkat a megújulásban.