Változás

Fehér, bársonyos hótakaró, benne milliónyi, fénylő kis csillámmal. Gyönyörűség a szívemnek. Felnézek az Égre, hagyom arcomra hullani a pelyheket. Hideg van, de az a hideg jóleső, mégis szívem melegség tölti el.

Öröm van Bennem, a tél öröme.

Hálás vagyok, hogy megélhetem a tél adta szépséget. A természet nyugalomban van, befelé fordul, s vár… Várja a megújulást, a tavasz csodáját.

Mikorra rügyek megpattannak, s megmutatják magát az ÉLETET.

Örök körforgás ez, mint azemberi Élet. Felemelő a természet részének lenni!

Változni, miként az évszakok. Ugyanez a ritmus lüktet Bennünk is: Nyáron a nap melege ad életet, s élvezhetjük a változás gyümölcsét.

Az ősz meghozza lecsendesedést. A tél pedig a nyugalmat és a belső lecsendesedést.

Ahogy az évszakok változnak, változunk mi is.

Nem tudunk elszakadni a természettől, hisz a részei, részesei vagyunk, ÉL…. ahogy mi is. Őrizzük meg ezen Egységet ember s természet között. Együtt Lélegezni vele, s megélni a változás csodáját.

Áldásként fogadni mi jön, engedni, mi menni akar.

Az Élet áramában Jelen Lenni, terheinket nem dédelgetve élni.

Hisz a fák is elhullajtják leveleiket ősszel, s megújulva kezdenek új életet tavasszal. Légy hálás minden lélegzetvételedért, az Életedért.

Száz meg szász kifogás lehet, hogy miért nem így élünk, de rajtunkmúlik, mit adunk Önmagunknak, s a világnak, milyen értékrendszer szerint élünk.

Önmagunkat megbecsülve, elfogadva, szeretetben élni vagy elégedetlenségben, mások hibáztatásával tölteni az időt.

Döntsön mindenki szíve szerint.

A tükör mindenkinek a saját élete, a Változás pedig örök, mint az évszakok.

A lehetőség bármely pillanatban adott, csak dönteni kell.

Áldás Legyen az Élet, melyet élünk.

(Meló Andrea)